Egy sorozat megszakadt a 25. fordulóból elhalasztott mérkőzésen. És nem az, amelyikre a Szolnoki MÁV FC szurkolói vártak.
“Arcpirító vereséget szenvedett a Szolnok, amely a már teljesen reménytelen helyzetben lévő Soprontól kapott ki otthon.” Az idézet a Nemzeti Sport online kiadásából való és ennél jobban nem is lehet kifejezni azt, amit a halasztott meccs jelent. A szárnyát szegő Szolnoki MÁV FC mikor, ha nem most, kit, ha nem a már kiesett Sopront verje meg hazai pályán? Még azzal is kiegyeztünk volna, ha nem javít gólarányt a csapat, nem sziporkázik, “csak” nyer. Erre fel mi történik? Még tíz perc sem telik el és összehozunk egy tizenegyest. Amit Horváth természetesen be is lő. Szerencsétlenkedés hozza meg a szerencsénket, hiszen Tóth László szabadrúgását gyakorlatilag bevédi a soproni kapus. Aztán sokáig, nagyon sokáig semmi. Sem helyzet, sem izgalom, semmi. A későbbi győztes csapat edzője, Bekő Balázs is úgy nyilatkozik, hogy nagyon gyenge mérkőzést látott. Az örök és megbonthatatlan magyar futballoptimizmus univerzumában kell elhelyeznünk ezt a mondatot. Hiszen a tizennyolc meccs óta nyeretlen Sopron végül mégis csak Szolnokon szakította meg negatív szériáját, mivel a 84. percben összeügyetlenkedtünk neki egy gólt.
A pesszimisták mondhatják azt, hogy ennél nincs lejjebb, a még pesszimistábbak viszont kontrázhatnak azzal, hogy a gödör alján is van lyuk. Balogh Pál meccs utáni nyilatkozatában többször is szerepet kapott a “szégyen” és több, vele rokonételmű kifejezés.
Viszont a mélyrepülésben is fellelhető a mázli szikrája, hiszen a túl sok meccs óta 37 pontos Szolnoki MÁV FC még mindig nem sorolhat hátrébb a tizenharmadik helynél. Vasárnap viszont duplán idegenben játszik, hiszen a Cegléd Albertirsán rendezi hazai mérkőzését. Ott és akkor viszont duplán nyerni kell.