Izzadós, nem túl magas színvonalú mérkőzésen nyert a Szolnoki Olaj Kecskeméten. A kényszerűségből három légióssal felálló címvédő az első negyedet nagyon elbukta, a negyedik negyedben már kilenccel is vezetett, ebből maradt egy pont a végére is.
KTE-Duna Aszfalt – Szolnoki Olaj KK 70-71 (22-14, 12-18, 21-27, 15-12)
Játékvezetők: Papp P., Török R., Mészáros B.
KTE: Wittmann 12/3, Green 5, Djeraszimovics 11, Dramicsanin 17/6, Karahodzsics 6. Csere: Dimics 13, Molnár M. 3, Kucsera 3/3. Vezetőedző: Forray Gábor
Szolnok: Vojvoda 17/6, Kovács 2, Benke 6, Milosevics 19/6, Andric 11. Csere: Rowsey 13/9, Tóth Á. 1. Vezetőedző: Dragan Alekszics
Pontzuhatagra, látványos játékra aligha lehetett számítani. És nem csak a súlyos sérülése miatt közös megegyezéssel a klubot elhagyó Murphy, valamint a kisebb sérüléssel bajlódó Airington hiánya miatt. Hanem elsősorban azért, mert Kecskeméten évek óta darálós, melós meccseket játszik az Olaj.
Az első kosarat ugyan Andrics szerezte, ám a negyed végén kellemetlenül érezhettük magunkat. Támadásaink nem nagyon sikerültek, de a 22 kapott pont sem azt bizonyította, hogy a védekezésünk olajosan extra lett volna. Annak fényében igazán kedvező volt a félidőben mért mínusz kettő, hogy távolról tarkóba-orrba-fülön dobáltuk a gyűrűt, csak éppen bele nem találtunk, csupán egyetlen egy alkalommal. A festékben folyamatosan zajló darálás miatt centerből is alig- alig tudtunk hatékonyan dolgozni. A rotációnk is hét emberre szűkült, így pedig bitang nehéz volt az egyébként hozzánk hasonlóan vékony cserelehetőséggel operáló KTE ellen.
A válogatott szünet szemmel láthatóan megtörte az Olaj ritmusát, de küszködött, ha kellett, akkor pedig kínlódott a csapat a győzelem érdekében. Ám kiegyensúlyozott teljesítményt nehezen lehetett felfedezni. Több perces magas színvonalú kosárlabdát rövidzárlat, rosszabb esetben rossz vállalásokban, eladott labdákban megmutatkozó „sötétség” követett. A hektikus mérkőzés hektikus játékvezetői felfogást generált, Kovács Péter, később pedig Milosevics kapott technikait. A hazaiak megúszták feddéssel és „a következőnél technikait adok”-kal a reklamálásokat.
A negyedik negyedből alig telt el negyven másodperc, egy 4-0-s etappal ellépett az Olaj, Forray azonnal időt is kért. Vezettünk kilenc ponttal is, de a lélektanilag is fontos 10+-os különbséget nem tudtuk közé rakni. A KTE pedig tette a dolgát, 61-66-nál Alekszics volt kénytelen eligazítást tartani. Ez sem járt azonban eredménnyel, hiszen kettő perccel a vége előtt átvette a vezetést a KTE. A hajrában is sok volt a hiba, Benke Szilárd azonban roppant fontos duplát ért el, utolsó támadásunkat nem tudtuk kosárral befejezni, a kecskemétiek a győzelemért vezették utolsó támadásukat. Ám valami rejtélyes oknál fogva az egész meccsen gyengén dobó Green vállalta magára az utolsó dobást, amely Kovács Péter védőőrizetében nem ért célba.
Idén is megkínlódott a mindig értékes kecskeméti győzelemért az Olaj.