„Bárki is találta fel a focit, istenként kellene imádnunk.”

Hugo Sanchez –

A hőskor

 

„Papp Dénes máv mérnök emelkedik szólásra, és kifejti, hogy régóta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy egészségünk fenntartása és testi erőnk gyarapítására célszerű volna egy sportegyesület megalapítása, ahol a hivatalos elfoglaltság után egyrészt kellemes szórakozást szerezhetnének maguknak, másrészt pedig az asztalhoz szegezett szellemi munka által folyamatosan csökkenő testi erőnket fejleszthetnénk, ápolhatnánk, és egészségünk fenntartását elősegítenénk.

Ezen eszme ösztökélte arra, hogy felhívást bocsájtson ki, hogy azokat, akik vele egy véleményen vannak és egy ilyen sportegyesület megalakítását szintén szükségesnek tartják, értekezletre hívja össze, hogy ezen akaratuknak ott határozat alapján kifejezést adjanak.” – olvasható a Jegyzőkönyvben, amely „felvétetett Szolnokon 1910. évi május hó 11-én a szolnoki máv sportegyesület megalakítására összehívott közgyűlésről”.

 

Az elsőként megalakult szakosztályok között volt természetesen a labdarúgóké, akik először a csirkepiacon, majd a vásártéren rúgták a labdát. 1912-ben már a Podolszky úti pályájukon (az utca neve egyetlen levéltári és múzeumi forrásban sem lelhető fel, így csak valószínűsíteni lehet, hogy egykori MÁV-területen állhatott) edzettek és játszottak a korabeli sajtóbeszámolók szerint több száz szurkoló előtt. A legrégebbi feljegyzés szerint a Szolnoki MÁV SE első labdarúgócsapata így állt fel: Schütz D.- Dudás A., Fekete M., Pozderka D., Hegedűs I., Deutsch E., Moharupt L., Vasvári K., Cseh Zs., Varga I., Fekete J. A Kecskeméti Alosztály Bajnokságban szereplő csapat első nagy sikere a Temesvári Kinizsi 3-2-es legyőzése volt. 1919. március 15-én megalakult az MTE is, így az 1979. július 29-i összeolvadásig bőven kijutott a városi rangadókból is.

A Nemzeti Sport 1927. február 18-án így ír az Alszövetségi Bajnokság élén álló csapatról: „A Szolnoki MÁV az első helyet foglalja el, mégpedig veretlenül, sőt pontveszteség nélkül. Tudását, fejlődését, rendszeres tréningjének és nagy játékos anyagának köszönheti. Fejlődését nagyban elősegítette a pályájának kiépítése is, ami jelenleg is folyik.” 1924-ben már állt a háromezer nézőt- közülük nyolcszázat már fedett lelátóval- befogadó Véső úti sporttelep.

 

Az aranykor

 

1937-ben az MLSZ úgy döntött, hogy életre hívja a másodosztályú bajnokságot, amelybe amatőr csapatok is nevezhetnek. Így az addigra már többszörös vasutas-bajnok Szolnoki MÁV is. Amely nem is akármilyen győzelemmel kezdte a szezont. 1937. augusztus 29-én: Szolnoki MÁV- DVTK 5:0. 1938. június 19-én pedig Soroksáron írt újfent sporttörténelmet a csapat azzal, hogy 3-2-re legyőzte az Erzsébet FC-t és feljutott az NB I-be! A másodosztályú bajnokságot megnyerő csapat tagjai: Horváth II., Retkes, Dracskó, Csaba, Selmeczi, Bulyáki, Szántó, Sárkány, Kolláth, Korom, Horváth I., Kövesdi, Dobozi, Menkó. A helyi újság természetesen nem fukarkodott a jelzőkkel: „ A MÁV már a városé is, mert Szolnokot képviseli, szereplése közügy!”, vagy „Megnyertük a szolnoki futballtörténelem legnagyobb csatáját!”

Első NB I-es mérkőzését 1938. augusztus 28-án játszotta a csapat és tömött lelátók előtt 4-1-re verte az Elektromost. Megszakítás nélkül kilenc szezont élt meg a MÁV a legmagasabb osztályban, ezalatt 266 mérkőzést játszott, 108-at megnyert, 54 alkalommal végzett döntetlenre és 135-ször szenvedett vereséget. Gólaránya 567- 635. Ezekben az években öt (!) szolnoki játékos is bekerült a magyar válogatottba: Kolláth II Ferenc, Szántó József, Horváth Ferenc, Kispéter Mihály és Szűcs Sándor.

A kilenc év két legsikeresebbje 1941 és 1942 volt. Utóbbi esztendőben bronzérmes lett a Szolnoki MÁV. A bajnokságban elért harmadik helyezés előtt is volt még egy óriási dobása a csapatnak, amely 1941. június 29-én a Magyar Kupa döntőjében 3:0 arányban legyőzte a Salgótarjánt az Üllői úton. A kupagyőztes csapat: Horváth Ferenc- Csabai János, Kispéter Mihály, Selmeczi János, Szűcs Sándor, Fazekas László, Szántó József, Kolláth Ferenc, Búza Imre, Nagy Ferenc, Korom Pál. Edző: Móré János.

Szeptember hetedikén pedig- ugyancsak az Üllői úton- tizenkétezer néző előtt 2-1-re győzte le a Ferencvárost. „A MÁV diadaláról beszél boldogan a város. Ez a négy évtizede működő, derék munkásegyesület lankadatlan kitartással, céltudatos erőfeszítéssel, sikerek és kudarcok közben, de egyre magasabbra lépve, győzelmektől meg nem szédülve, vereségektől le nem sújtva, magyaros tűzzel és lelkesedéssel dolgozott a testkultúra érdekében, s hosszú évek munkájával érkezett a legjobbak közé.” A bajnoki bronzérmes, kupagyőztes, Corinthián-díjas, a korszak vitán felül legjobb vidéki csapatának tagjai: Selmeczi, Fazekas, Csabai, Szűcs, Korom, Horváth, Kispéter, Kolláth, Szántó, Búza, Nagy F., Laborcz. A legtöbb NB I-es mérkőzésen Selmeczi János lépett pályára szolnoki mezben, 244-szer. Szántó József 238-, Horváth Ferenc 237-, Kolláth Ferenc 218-, Fazekas László 165 alkalommal.

 

Az újraépítkezés

 

1944. június másodikán bombatámadás érte Szolnokot, amelynek célpontja a vasútállomás, valamint a járműjavító volt. A sporttelep is találatot kapott. Jelképes, hogy az amerikai Liberatorok szétbombázták a csapatot is. Az állandósuló pusztítások okozta létbizonytalanság miatt a játékosok igyekeztek biztonságos távolba kerülni Szolnoktól. Sokuk vissza sem tért, a sikercsapat szétesett.

1954-ben a harmadosztályba esett a csapat, amely egy négy szezonig tartó periódust- 1992 és 1997 között újra az NB III-ban találta magát- leszámítva stabil NB II-es klub lett. E korszak vitán felül legnagyobb jelentőségű eseménye 1974. december negyedike volt. A Magyarország- Svájc válogatott mérkőzéssel avatták fel a Tiszaligeti Stadiont. A helyszínen húszezer szurkoló láthatta, ahogy a magyar csapat 1-0 arányú győzelmet arat. Mindeddig ez a mérkőzés tartja a nézőcsúcsot. A stadion eleinte az MTE otthona volt, egészen a ’79-es összeolvadásig.

A másodosztályból „egyenes ágon” nem lett válogatott egyetlen szolnoki futballista sem, ám több, a nemzeti csapatban is bemutatkozó játékos nevelőegyesületeként tekinthet vissza a Szolnoki MÁV SE-re: Kántor Mihály, Pál József, Rostás Sándor, Szendrei József, Pető Zoltán, Csábi József. És Varga Sándor, aki játékvezetőként „csinált karriert” Szolnokról indulva.

1998-ban önálló gazdasági társaságként kezdett működni a labdarúgó-szakosztály, amely több sikertelen kísérlet után a 2009/2010-es szezonban megnyerte az NB II Keleti-csoportját, így alapításának századik évében, 62 évvel legutóbbi elsőosztályú szereplése után „visszatért” az NB I-be a csapat. 2010. június hatodikán a Baktalórántháza elleni mérkőzésre ünnepelni érkezett a hétezer szurkoló, hiszen a mérkőzés végeredményétől függetlenül bajnok lett a Szolnoki MÁV FC! A 2010/2011-es szezon sem indult rosszul, hiszen Pápán döntetlent ért el a csapat, majd hazai pályán a későbbi ezüstérmes Paksot is legyőzte.

Ám ezt zsinórban tizenkét vereség követte, ez pedig „megágyazott” a kiesésnek. A 2001/2012-es bajnokságnak már új vezetéssel indult neki a klub: tizennégy év után távozott Ferenc Gábor, őt az ügyvezetői poszton a klub korábbi játékosa, Földi Sándor követte. Várakozáson felüli szereplés után a második helyet szerezte meg a csapat, amelynek sokáig esélye volt a bajnoki címre is.

2016. április kilencedikén négy évig tartó átépítés, felújítás befejeztével elkészült az új stadion. A déli lelátó helyén edzőpálya épült, a centerpályát fűthetővé tették, megoldódott a villanyvilágítás is. A stadion befogadóképessége 3437 fő.

 

Felhasznált irodalom: A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve

[rs_blockquote cite=”- Hugo Sanchez -“]

„Bárki is találta fel a focit, istenként kellene imádnunk.”

[/rs_blockquote]

Oszd meg másokkal is, ha tetszik! 🙂