Csenddel kezdődött az Olaj első hazai felsőházi mérkőzése. Németh Egon emlékére némult el egy percre a csarnok. Ő volt a szurkolói csoport alapítója, nélküle nemigen kezdődött el Olaj-meccs.
Szolnoki Olaj KK (23-5) – KTE-Duna Aszfalt (15-14) 88-77 (27-13, 23-20, 20-20, 18-24)
Szolnok: Perry 13/9, Vojvoda 4, Rudner 6/6, Ford 12/9, Andric 14.
Csere: Kovács 7/3, Tóth Á. 13, Browning 5/3, Polyák -, Tóth Z. -, Milosevics 14/6.
KTE: Pongó 13/9, Thompson 18/3, Djeraszimovics 5, Dramicanin 5/3, Karahodzsics 5.
Csere: Horváth 8/6, Wittmann 11/3, Molnár M. 9/3, Molnár D. 3/3.
Némi meglepetésre a kezdőcsapatban kapott helyet Rudner Gábor és ha már ott volt, nem töltöttetétlenül az időt, azonmód bevágott egy triplát a sarokból. Igaz- ez a fiatal magyar kosarasok átka- nagyon rövid idő alatt ráfújtak két személyi hibát is, így hamar a kispadon találta magát. Andrics hol Karahodzsiccsal, hol pedig az őt váltó Molnárral melózott jóízűt a palánkok alatt, amelyet az Olaj-centere nyert, hiszen akcióból, büntetőkből is eredményes tudott lenni, kilenc pontot szerzett alig öt perc alatt. A KTE „kecskemétesen” játszott: semmi fölösleges kockázat, semmi egyénieskedés, a begyakorolt sémák végrehajtása. A túlzott tervszerűség mégsem volt kifizetődő, hiszen a hetedik percben Milosevics kapart össze egy támadólepattanót, majd a visszatett labdájával 21-6 állt az eredményjelzőn. Tóth Zoltán is pályára került már a mérkőzés korai szakaszában. De nem ez okozta az első tüzet a csarnokban. Hanem az, hogy Rastko Dramicsanyin az utolsó percben már a második sportszerűtlenjét kapta, így pedig kiállították. Ezen persze a kecskeméti kispad sértődött meg. A KTE nem a megállíthatatlan támadójáték megtestesülése, ennek ellenére 13 ponton tartani ugyancsak dicséretes dolog. Arról nem is beszélve, hogy a védekezését is sikerült kilyukasztani, hiszen 27 pontot nem szokott a Kecskemét kapni egy negyed alatt.
A nagy tülekedésben Perry kaphatott az orrára egyet, ugyanis a második félidő eljő tripláját már helyre kis vattával az orrlyukában dobta. Újabb bizonyítéka annak, hogy a kosárlabda labdával űzött küzdősport. A második negyedre Rudner triplával tért vissza, aztán rögtön meglapta harmadik faultját is, így ezúttal sem tölthetett sok időt a pályán. A különbség ezzel együtt is beállt a 15 pont környéki tartományba, majd egy Tóth Zoltán- Tóth Ádám együttműködés végén húsz lett közte. 44-24. Innen viszont hét pontot dobtak zsinórban a vendégek, vagyis a negyed vége az övék lett. Ezért viszont komoly árat fizettek, hiszen Karahodzsics benyelte harmadik faultját is még a nagyszünet előtt. Igaz, Milosevics már korábban megkapta a maga hármasát. Browning középtávolija jelentette a félidő utolsó, pontokban mért szeletét, 50-33.
A harmadik negyedre is változtatott Dragan Alekszics: küzdőtérre rendelte Polyák Lászlót, Milosevics egy hármassal nyitott, de Wittmann ugyanilyen értékű kosárral válaszolt, erre pedig Perry felelt hasonlóképpen. Andrics zsákolásával először lett húsz pluszos a különbség, 58-36. Innen viszont a KTE mozdult el jobban, hiszen 64-50-nél szolnoki időkérés következett. A különbség ezt követően sem nőtt, de továbbra is biztos maradt. Perry félpályás labdaszerzés után zsákolt egy embereset, ezzel ért véget a harmadik negyed. 70-53.
A negyedik negyed elején megint ott tátongott a húszpontos szakadék a csapatok között, a kecskemétiek kezébe kétszer is beleégett a labda- nem tudtak dobóhelyzetig jutni 24 másodperc alatt. A vendégek jobbára a külső dobásokra építettek. Az Olaj pedig tartotta a biztos különbséget. Ameddig tartotta. Ugyanis 81-71-nél megint osztályfőnöki óra következett. Az eladott labdáinknak köszönhetően és a beeső kecskeméti triplák miatt lett váratlanul szoros a meccs a hajrára. Milosevics egy elvesztett labda után feltűnően nagy mozdulattal kapott Pongó után, sportszerűtlent kapott érte. 81-75-ről indult az utolsó három perc, Thompson tizennyolcadik pontjával pedig már csak négy pont volt az előny. Karahodzsics kipontozódott, Perry gólra váltott egy partizánakciót, hattal mentünk másfél perccel a vége előtt. Milosevics triplája pedig alighanem elvarrta a többször is összekuszálódó szálakat. 86-77-nél kezdődött az utolsó perc. Tóth Ádám közelije fért bele még az időbe. Úgy és olyan meccset nyert az Olaj, ahogy és amilyet a Kecskemét ellen általában játszanak a csapatok. Nem szép, nem látványos, nem gördülős, de mégis győzelem.