Élete első felnőtt meccsén extrát játszott a 18 esztendős Pallai Tamás, de a Föld forgását sem az ő, sem pedig társai küzdése nem állította meg. A Falco megnyerte az elődöntő harmadik meccsét is és készülhet a döntőre.
Falco− Szolnoki Olaj 102-75 (28-24, 23-25, 26-10, 25-16)
Falco: Govens 14/3, Váradi 18/6, Curry 17/12, Bruinsma 14, Reddic 14. Csere: Perl 4, Balmazovics 4, Bíró O. 5/3, Tóth N. 10, Hódi -, Verasztó -, Körmendi 2. Vezetőedző: Gasper Okorn
Szolnok: Pallai 18/6, Airington 12, Vojvoda 18/6, Malasevics 9/6, N. Milosevics 16/3. Csere: Várbíró 2, Gilszki -, Orbán -, Balogh J. -. Vezetőedző: Dragan Alekszics
Figyelmesen olvassuk a neveket: Andrics, Benke, Milosevics, Airington, Pallai, Malesevics, Vojvoda, Orbán, Várbíró, Gilszki, Balogh. Ők voltak az elődöntő harmadik meccsén AZ OLAJ keretében. Előbbi kettő csak azért, hogy a nevezési listán legyen elég név, játékukról természetesen szó sem lehetett. Pallai Tamás kapásból a kezdőben kapott helyet és egyáltalán nem látszott rajta, hogy első felnőtt meccsén kell szerepelnie. Sehol egy kis lámpaláz, citerázó térdek. Vagy ha volt is izgalom a fiatalemberben, kiválóan titkolta. Két és fél perc telt el, amikor Váradi dobott egy triplát, ezzel vezetett a Falco, addig ugyanis az Olaj volt előrébb. 22−12-ről nagyon hamar visszajöttünk mínusz kettőre Milosevics duplájával és a negyed végén megállapított mínusz négy bőven több volt, mint amit remélni lehetett.
Pallai a folytatásban sem fogta vissza magát, hiszen a félidőig 14 pontot szerzett, ezzel pedig a mezőny legeredményesebbje lett. Voltak pillanatok, amikor még vezettünk is, Curry zsákolásával mentette kétpontos fórra a félidőt a Szombathely. A megtizedeltnél is viharvertebb Olaj kiválóan tartotta magát.
Hogy a hazai öltözőben mit mondhatott/ kiabálhatott Okorn mester, arról természetesen nagyon halovány sejtéseink lehetnek csak. Pusztán a fantáziánk alapján: „Azt akarjátok, hogy rajtunk röhögjön a fél ország?! Mehetünk vissza a balettbe ugrálni!”− és hasonlókra tippelünk. Az első kétszer tíz percet ugyanis az Olaj a lehetőségeihez mértnél jóval alázatosabban, a Falco pedig nem amatőr-, sokkal inkább félprofi módon hozta le. Nyilván a szombathelyi játékosokban sem lobogott már a tűz- látván az Olaj személyi állományát.
A harmadik negyed első két-három perce a szétesésé és a gerillakosárlabdáé volt mindkét oldalon, aztán a Falco elkezdett megközelítőleg úgy játszani, ahogy képes. És ezt a sebességváltást már nem tudta lekövetni az Olaj. A negyed végére nem is maradt nyitott kérdés (volt egyáltalán addig is bárkiben?). Az utolsó másfél percben a Balogh, Orbán, Gilszki, Várbíró, Pallai ötösfogat volt a pályán. Azokban a másodpercekben ez az öt srác volt AZ OLAJ a parketten. Nagy tisztelet, elismerés nekik!
A mennyiségben és minőségében is több Falco végül biztosan nyerte a meccset és zsinórban harmadszor jutott be a bajnoki döntőbe. Tavaly éppen az Olaj-, azt megelőzően pedig az Alba keserítette el a szombathelyieket.
A másik ágon nem hirdethetünk győztest, a Pécs ugyanis 87−72-re nyerni tudott Körmenden. Ott az MTE 2−1-re vezet, de a negyedik meccs Pécsen lesz.